Sok háztartásban felnőttek és gyermekek kedvtelésből, különféle kisebb-nagyobb állatot tartanak. Nő azoknak a tábora, akik nem csak kutya, macska, ló, hanem ezeknél kisebb, különleges állatok tartásában lelik örömüket. Ezeknek az állatoknak tartási körülményei, táplálási szükségletei rendkívül különbözőek.

A díszállat tartásban élen jártak a kínaiak, akik már 1000 éve kisebb tavakban, tálakban aranyhalakat tartottak.
Néhány prémes állat, például a csincsilla az inkák öröksége vagy a vadászgörények utódai a legkülönbözőbb korú emberek társállataivá váltak. Egyesek számára néhány élőlény tartása különösen furcsa lehet, ilyen például a törpe ló, a törpesertés, mérges kígyók, krokodilok, nyílméreg békák, medúzák, csigák, hangyák, lepkék, egzotikus madarak és rovarok. Fenti élőlények tartásához-neveléséhez, a háttéripar óriási ütemben, napról-napra fejlődik.

A kisrágcsálók táplálása

Általában elmondhatjuk, hogy a kisrágcsálók nevüket arról kapták, hogy fogazatuk egész életükön át növekszik, ezért a metszőfogaik és őrlőfogaik egyenletes koptatásáról folyamatosan gondoskodni kell.
Zömük döntően növényevő: természetes környezetükben a nyulak, csincsillák, a tengerimalacok és a hörcsögök megeszik a növények szárát, levelét, félérett terméseit, rügyeit, kisebb-nagyobb fák kérgét, azok gyökereit, érett magvakat, gyümölcsöket, és azt olyan arányban fogyasztják, amelyekre az egészséges fejlődéshez szükségük van.

Néhányan közülük, például a hörcsögfélék, táplálékát állati fehérjékkel – magas kitintartalmú rovarokkal – folyamatosan ki kell egészíteni. Mások, például a deguk csak szaporodási időszakban igénylik ugyanezt.

A ketrecben, terráriumban tartott állatok részére a takarmányokat korábban a gazdasági állatok részére is alkalmazott magvakból, növényekből állították össze. Ma azonban már nem csak fajtánként, hanem korosztályonként és egyéb fajtabeli eltérések alapján különböző speciális eledelek készülnek. Általában elmondható a kisrágcsálókról, hogy olyan magas nyersrost tartalmú táplálékra van szükségük, amelyek a fogak rendszeres koptatásához és az egészséges emésztéshez nélkülözhetetlenek.
A korábban általánosan használt magas tápértékű kukorica, napraforgó, szója magvak etetése eredeti formában háttérbe szorult. Ma nem ezek a fő eleségek, mert ami megfelelő a gazdasági állatok gyors növekedéséhez, hízásához, az korszerűtlen a társállatok etetésében.
Nem az a cél, mint egy csirkénél, hogy 40 nap alatt 1,5 kg-os testtömeggel piacra kerülhessen, hanem elhízás nélkül, „fitten” hosszú éveken át örömüket leljék a házikedvenc tartásában tulajdonosaik.

Fontos, hogy a zárt tartásban az állatok ne unatkozzanak és az élelem megszerzése munkával járjon. Erre szolgálnak a különféle ízesített csemege rudak, melyek megszerzése kellő mozgással és munkával jár.
A gyártók ma arra törekszenek, hogy olyan alapanyagokból készüljenek a tápok, amelyek a kisrágcsálók eredeti élőhelyén is előfordulnak.

A tengerimalacok eleségének sok fűfélét, gyümölcsöt, gyökeret, gyógyfüvet és gabonafélét kell tartalmaznia, valamint ki kell egészíteni az eleséget C vitaminnal, mert hasonlóan az emberhez, a majmokhoz és egyes gyümölcsevő denevérekhez ezt nem tudja az állat szervezete előállítani. Javasoljuk a Reform tengerimalac eleség etetését, valamint a Woodi rétiszéna rendszeres felkínálását.
A szíriai aranyhörcsögök olyan száraz, sivatagos területeken élnek, ahol a legkülönfélébb fehérje forrásokat is meg kell becsülni, ezért ha arra jár egy-egy kopogtató bogár vagy kisebb skorpió, akkor az is zsákmányul eshet.

Azonban legnagyobb részben mégis az esős időszakokban fejlődő csekély növényzet magvai szolgálnak főeleségül, melyeket földalatti járataikban hosszú időn keresztül tárolnak. Mesterséges eleségeit kiegészítik gyógynövényekkel, szárított gyümölcsökkel (almával, banánnal, datolyával). A rövid életű sivatagi virágokat szárított vadrózsa bimbóval pótolják.
A törpenyulak ősei erdőszéleken, réteken, mezőkön éltek, ahol nyúlvárakba-üregekbe futottak a ragadozók elől. A kísérleti nyulakból hamarosan szobatiszta házi kedvencek, törpenyulak lettek. Fülük rövidebb, testtömegük kisebb, életük pedig jóval hosszabbá nőtt őseikénél. A réteken különféle gyógy és gyomnövényeket, gyökereket, friss hajtásokat, rügyeket ettek.

A zárt tartásban élő nyuszik nevelésénél ügyelni kell arra, hogy a táplálék minden létfontosságú tápanyagot tartalmazzon, mely ugyanakkor nem vezet az egyes egyedek elhízásához és biztosítja az egészséges fogak kopását, a fogínybetegségek megelőzését és kellő rosttartalmat az egészséges emésztéshez. A mandula sok E vitamint és fehérjét, a hibiszkusz szirom sok C vitamint és illóolajokat tartalmaznak, melyek egyben antibakteriális hatásúak is. Valamennyi nyúlféle kedvenc eledelei a gyümölcsök, kerti zöldségek szárított és extrudált formái. Fontos odafigyelni az állat kalcium bevitelére, mert amennyiben ennek mértéke meghaladja az 1 %-os értéket, hosszú távon húgykövesedést okozhat. Javasoljuk a Reform Nyúltáp és a Woodi rétiszéna etetését.
A csincsillát korábban prémjéért tenyésztették; ma már a közkedvelt társállatok közé tartozik. Könnyen szelídül; tartása kevesebb kellemetlen illattal jár, mint a többi rágcsálóé. A fogkoptatáson és az elegendő nyersrost tartalmon kívül gondoskodni kell arról, hogy a megfelelő bunda kialakításához szükséges alapanyagok benne legyenek tápjukban, ugyanakkor figyelembe kell venni, hogy a perui Andokban olyan helyeken van az őshazája, ahol a növényzet az év egy részében kiszárad, tápértéke jelentősen csökken. A csincsillák emésztőrendszere azonban alkalmazkodott ahhoz, hogy az alacsony tápértékű növényekből is megfelelő mennyiségű tápanyagot nyerhessen ki szervezete egészséges fejlődéséhez. Bármily furcsa, a többi rágcsálótól eltérően annál alacsonyabb tápértékű eledelt kell biztosítani egészséges fejlődésükhöz (pl.: réti széna, kúpvirág, rózsa bimbó és szirom, máriatövis, kamilla és borsmentafű). Az egészséges szőrzet ápolásához nélkülözhetetlen a speciális csincsillahomok, melyben naponta önfeledten megfürdenek. A legmegfelelőbb táplálék számukra a Reform csincsilla eleség.
A degu csak néhány éve tartozik a kedvtelésből tartott állatok közé, azonban ma már Magyarországon az egyik legnépszerűbb házikedvenc különlegesen magas intelligenciája és példás családi élete miatt. Elsősorban éjszakai állat, amibe a szürkületi és hajnali aktivitás is beletartozik.

Földalatti járatokat épít, ezért az eledele nagyobbik része gyökerekből, kérgekből áll. Szárított vagy extrudált formában kerül eledelébe a cékla, csicseriborsó, szentjánoskenyér, répa, gyógynövények, körömvirág, szójakocka, almaszirom, mazsola, mértékkel olajos magvak – dió, mogyoró, kesu dió, mandula – banán chips, lucerna és répa pellet, hibiszkuszszirom, zsenge gallyak, virágzatok, falevelek. Reggel, amikor a család napi takarmánybeszerző körútjára indul, először porfürdőt vesz. Javasoljuk a Reform degu táp etetését, valamint a Woodi réti széna rendszeres felkínálását.
Az egerek és patkányok eledele nagyon hasonló. Különféle színváltozataik szintén a tudományt szolgálták. Változatos magvakból, szárított növényekből készült eledelüket nagyobb mennyiségű állati eredetű fehérjével célszerű kiegészíteni, mely halliszt-húsliszt, gammarus, esetleg kutya vagy cicatáp lehet.

A burunduk vagy más néven csíkos mókus Ázsiából származik, ahol a kisebb fák, cserjések jelentik élőhelyét. A hazai mókusunkhoz hasonlóan magvakon, rügyeken, terméseken kívül kifosztják a madárfészkeket, de nem vetik meg a rovarokat sem. Ezért olyan eledelt kell részükre biztosítani, mely az egészséges fogkoptatáson kívül a nagyobb mennyiségű, állati eredetű fehérje biztosítását is jelenti.
Bár nem a rágcsálók közé tartoznak a görények, fontosságuk miatt ebben a körben kell róluk említést tenni. Azt gondolnánk róluk, hogy alapvetően ragadozók, húsevők, valójában táplálékuknak 50%-át a növényi eredetű tápanyagoknak kell kitenni. Etetésükre szárazeleség és konzerv is rendelkezésre áll, de szívesen fogyasztanak különféle gyümölcsöket; például dinnyét, almát, cseresznyét, vagy zöldségféléket, (répa, kukorica, nyers zöldborsó). Tápjukat yukka kivonatos kiegészítővel kell ellátni, mert ez csökkenti az egyesek számára kellemetlen, speciális illatokat.

A halak gondozása

Tartásuk alapján 3 nagyobb családra oszthatjuk a kedvtelésből tartott halakat:

• Édesvízi halak

• Kerti tóban tartott halak

• Tengeri halak

Az eleségek fajtái lehetnek:

• Élő eleségek

• Szárított eleségek

• Száraz eleségek

• Nedves eleségek

• Fagyasztott eleségek

A halak is tovább oszthatóak ragadozó, békés vagy vegyes táplálkozásúakra. A halak emésztőrendszerére általában jellemző, hogy rövid és a tápanyag gyorsan átjut azon.
Az akváriumban tartott halak általában vegyes táplálkozásúak és békések. A természetben elsősorban planktonokkal, szúnyoglárvákkal, tubifexxel, vízi kevéssertéjűekkel, rovarlárvákkal, kagylókkal, petékkel táplálkoznak. A jó minőségű haleledel összetétele nagyban hasonlít ezekhez, a természetben is előforduló élő eleségekhez.
Az élő eleségek víztartalma – pl. vízibolhák – 95-98%; szárazanyag tartalma 2-5%. Általában a szárazeledelek 90%-a szárazanyag és 10%-a víz. Ezért csak az olyan szárazeleségek megfelelő eledelek a halak részére, amelyek magas víztartalmúak, vagy olyan szerkezetűek, hogy a vízbe kerülve a levegő helyét gyorsan folyadék töltheti ki. A jó minőségű szárazeleségek megfelelő arányban tartalmazzák a különféle aminosavakat és legalább 40% az összes fehérjetartalmuk. A megfelelő ásványi anyagellátás mellett a tápokat C vitaminnal is kiegészítik hasonlóan más állatok eledeléhez, akkor is, ha azt az állatok szervezete egyébként elő tudná állítani, mert előnyös, ha ezt a vitamint az állatok szervezete készen kapja.

Szárított eleségek közé tartoznak a vízibolhák, tubifexek, szúnyoglárvák, gammarusok, sóférgek, és egyéb, a természetben nagy mennyiségben fogható és előforduló olyan élőlények, amelyek egyébként is a halak természetes eleségei közé tartoznak. Egyszerűen napon szárított formáik sokat veszítenek tápértékükből; elsősorban csak azok kitintartalma, mint ballasztanyag jelentkezik. A fagyasztva szárított (liofilizált) eleségek azonban tökéletesen megőrzik az élő állat alakját, és nagyobb tápértékkel rendelkeznek a hagyományosan szárított eleségeknél.

Általában a haltenyésztők frissen keltetett artémiával (sóféreggel) vagy papucsállatkával etetik az ikrából frissen kikelt ivadékhalakat. A továbbiakban általában élő planktonnal etetik a legtöbb díszhalat; amennyiben gyorsítani akarnak fejlődésükön, sok tubifexet biztosítanak táplálékul. A különlegesen szép színek és a megfelelő szaporodási készség érdekében vörös-, fekete-, vagy fehér szúnyoglárvát érdemes etetni az állatokkal. A nevesebb gyártók mesterséges eleségei funkciónként elkülönítve tartalmazzák (színerősítő táp, algás táp, ivadék és növendék tápok) mindazokat a fontos tápanyagokat, amelyek a halak egészséges fejlődéséhez nélkülözhetetlenek.

A halak számára konzerv formában is készítenek eleségeket, melyek annak ellenére, hogy összetételük és formájuk közelebb áll az élő eleségekéhez, kevéssé népszerűek.
Közkedveltségnek örvend és emelkedik a forgalom az élő eleségekből fajtánként vagy ezek keverékéből készített fagyasztott eleségekből. Amennyiben az alapanyagok gyorsfagyasztással kerülnek lehűtésre, úgy az eleségek sejtfalai kevésbé sérülnek, roncsolódnak, és a fagyasztott eleség íze, formája, tápértéke csaknem megegyezik az élő eledelével.
Évről évre nő a kertkultúra fejlődésével azoknak a kiskerteknek a száma, amelyekben aranyhalas tavak is fontos szerepet kapnak.

A haleleség gyártók különböző összetételű tápokat gyártanak a fiatal és kifejlett állatok részére. A zömében aranyhalak részére magasabb fehérjetartalmú eleséget és immunerősítő anyagokat tartalmaznak a tavaszi és késő őszi eledelek. A nyári eleségek viszont nem tartalmazhatnak olyan tápanyagokat, amelyek a halak elhízásához vezetnek. A cél az egyenletes növekedés és nem a piacra történő testsúlygyarapítás. Előnyösek az extrudálással készített 25-30% fehérjetartalmú eledelek, amelyek a víz tetején úsznak, és a tulajdonos örömmel gyönyörködhet a halak mozgásában és pompás színeiben.

A tengeri halak és élőlények részére szárazeleségek és konzervféleségek is egyaránt rendelkezésre állnak. A különféle tengerekből és óceánokból származó vízi élőlények etetése és tartási feltételei rendkívül különböznek, és nagy szakértelmet igényelnek.

A hüllők és kétéltűek etetéséről

Népszerűek a kisebb-nagyobb mérges kígyók, siklók, óriáskígyók, melyek etetése könnyen megoldható; az eleség állattenyésztőktől beszerezhető egerekkel, patkányokkal, nyulakkal, naposcsibékkel, kifejlett baromfikkal. A kisebb-nagyobb hüllők és kétéltűek részére kevés műeleség áll rendelkezésre, viszont az élő eleségek kiegészítésére különféle ásványi anyag és vitaminkeverékeket használnak.

A hüllőtenyésztők a zsákmányállatok egy részét beszerezhetik kereskedésekben, vagy maguk alakítanak ki olyan helyeket, amik alkalmasak lisztkukac, gyászbogár lárva, rózsabogár, selyemhernyó, afrikai tücsök, légy, szárnyatlan muslica, viaszmoly, stb. tenyésztésére. A teknősök tápanyagfogyasztásuk alapján döntően két csoportba sorolhatóak: növényevők és ragadozók; azonban a növényevők is fogyasztanak kis mennyiségben állati eredetű eleséget és fordítva.
A legnépszerűbb vízi teknős a vörös fülű ékszerteknős. Tartása csak látszólag egyszerű feladat, és az egészséges tartásukhoz megfelelő étrend kialakítása szükséges. A teknősök ásványi anyag szükségénél figyelembe kell venni, hogy viszonylag sok kalciumra van szükségük, mivel a többi állathoz képest egy páncélt is ki kell nevelniük. Nem elegendő azonban csak kalciumot adni nekik a táplálékkal, hanem azt ki kell egészíteni további makro és mikroelemekkel, melyek hiányában a kalcium sem tud megfelelően hasznosulni. A teknősök táplálásánál azonban ugyanilyen fontos a megfelelő aminosav összetételű fehérjék biztosítása is. A teknősök páncélját borító pikkelyek nagyrészt fehérjékből állnak, amelyek építéséhez szükséges fehérjéket a táplálékban fokozottan biztosítani kell.

A teknősök táplálásában a fehérje és ásványi anyagcsere tökéletes lebonyolításához nélkülözhetetlen a megfelelő vitaminellátás is. A jó minőségű műeleségek optimális mennyiségben tartalmazzák az állatok egészséges fejlődéséhez szükséges fehérjéket, tápanyagokat, makro és mikroelemeket, vitaminokat. A természetes tápláléknak számító halak, csigák, rovarlárvák etetése mellett növényi eredetű tápanyagokkal is ki kell egészíteni táplálékukat, például forrázott salátával, fagyasztott parajjal, hínárfélékkel, békalencsével.

A madarakról

A legnépszerűbb kalitkában tartott madárfaj a hullámos papagáj; rokonaiból, mintegy 350 féle él világszerte. Először a Kanári szigetekről származó kanárik lettek népszerűek a madarászok körében, majd ahogy a felfedezők haladtak előre, a kisebb-nagyobb testű madarak, papagájok népszerűsége egyre növekedett.
A hullámos papagájok Ausztrália füves pusztáin idejük nagy részét csapatokba verődve élelem kereséssel töltik. Lecsipkedik a félérett magokat, rügyeket, száraz magvakat, különféle gyógy- és vadnövényeket. Zárt tartásukhoz hosszú idő óta kialakított magkeverékek vannak forgalomban. Ezek azonban az átlag részére készültek. A madarak életében vannak bizonyos periódusok, amikor ezeket ki kell egészíteni egyéb fontos eleségekkel, például: éneklést serkentő, beszédserkentő, tollváltáson átsegítő, jóddal kiegészített, tojásrakást elősegítő, színerősítő. Amikor fiókáik vannak, a kicsinyek etetéséhez lágy eleséget kell biztosítani. A madarak egészséges emésztéséhez nélkülözhetetlenül fontos, hogy a magok megőrléséhez apró, zúzott kő vagy mészkő gríz álljon rendelkezésre.

A modern kalitkákba, melyek műanyagból és fémdrótból készülnek olyan kiegészítő eleségeket is kell adni, amelyek a körmök és a csőr egészséges kopását biztosítják, valamint az ásványi anyagok pótlására is alkalmasak. Ezek a különféle ásványi anyag kockák és az évszázadok óta használt szépia csont.

Hobbi rovarok etetése

A legújabb hobbik közé tartozik a lepkék, rovarok házi kedvencként való nevelése. Legnagyobb méretűek közülük a ragadozó madárpókok, melyek ellátására a szopós egerek, anoliszok (gyíkfélék). A botsáskák táplálására faleveleket, préselt rágcsáló eleséget használnak. A zsákmányállatnak nevelt szárnyatlan muslicák, légynyüvek, viaszmolyok részére fajtánként kialakított, speciális élesztő agar-agar alapú tápokat fejlesztettek ki. A színpompás trópusi lepkék üvegházi vagy fóliás tartása terjed. A nektárból, virágporból, vitaminokból, növényi kivonatokból és szárítmányokból álló speciális keverékek összetételét néhány gyártó féltve őrzött titokként kezeli.

A kedvtelésből tartott állatok és növények sora napról napra növekszik. Az emberiség természethez való visszavágyódása egy olyan iparág dinamikus fejlődését igényli, mely biztosítja annak a lehetőségét, hogy védenceink minél tovább, biztonságosabban és minél kedvezőbb körülmények között élhessenek.

Írta: Budapet Kft Termékfejlesztési csoport